Zajszünet

holnapraforgó

Annyira gyáva: be nem áll a szája: csak nehogy csend legyen, mely még kérdést terem…!

Csomót köt minden egyenes szálra – félvén az unalomtól.

életet színlelek

Egy tündérkönnycsepp téli ágról, reszketve arcomra hullott

Már te is csak egy vagy a sok közül, csakhogy pont az az egyetlen egy.

úgy fogy el az út a lábad alatt hogy észre sem veszed kinyílnak-e a szárnyaid