Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2020

Harangozó Csaba: A sors könyvéből

hagyd megtörténni vagy ne is törődj vele hisz eldöntetett

Bornai Tibor: Amikor kézbe veszem F. Á. kötetét

Csókolom, Isten! Ákos lejöhetne most játszani velem?

Bornai Tibor: Vágy

Ha nem tudnám, hogy el fogom téveszteni, célba se venném.

Bornai Tibor: Hangszerként

Fentről pengetnek engem, nekem dolgom csak annyi, hogy zengjek.

Bornai Tibor: Árnyalat

Aki dörömböl a levegőben, az nem száll, csupán repül.

Ayhan Gökhán: Nyugalom

Pillangószárnyon szétmorzsolt csendkő-homály: fájdalomszünet

Andrassew Iván: Firkák

Hűs kis szellőkkel egy fűz árnya a falra firkál álmokat.

Andrassew Iván: A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt. Alighanem szerelem bujkál a hóban.

Andrassew Iván: Idő

Beszorultam már az ősz és a tél közé, pedig tavasz van.

Fodor Ákos: Élet-szerű

Egy száradó ing gesztikulál a szélben- közöl valamit - de, hogy mit, azt egyikünk sem érti.

Andressew Iván: Nyár, délután

Érik az eper. Öleden vörös illat. Mitől véres a szám?

Andrassew Iván: Ennyi

Üres szívünket megtöltöttünk semmivel. Ez volt az élet.

Fodor Ákos: Xéniák (2) indulás!?

ablakomból nézve, a Város súlytalan, vonzó, mulatságos; s ha csak pár lépést kell benne tennem, már végzetes lépéseket tesz bennem

Fodor Ákos: Opus magnum

szerető szemmel színarannyá bmullak: mindenkiévé

Fodor Ákos: Egy hipotézis

Páncélunk arra is jó, hogy a világot megvédje. Tőlünk.

Fodor Ákos: Egy hipotézis

Lehet mindennél súlyosabb terhed az, hogy nem szorulok rád

Simon Márton: Polaroidok

337. Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.

Simon Márton: Polaroidok

469. Azt várják, hogy beszéljek róla; Elkezdtem a bőrt tépdesni a számról, De nem értik, hogy ez már az.

Simon Márton: Polaroidok

446. Interjú. Csend. – Mit mentene ki egy égő házból? – A lángokat.