Zajszünet

Ki kell lépnünk, hogy megérkezzünk, a jelen váróterméből.

Hová sietnél? Hiszen Ott vagy.

rendetlenség ott van,  ahol nem vagy képes látni a rendet

Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Agg ágtól búcsúlevelet kap egy patak s elsiet vele

Akkor jársz jól, ha mind közelebb lépsz ahhoz, amitől félnél.

"– Ne magadból indulj ki!" "– Hanem?"

Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.

pár percet itt tölt, hogy utóbb időtlenül hiányozhasson

fölépíteni és belakni magamat napmintnapmintnap

A nyár nyaralni mehetett. – Hűlt helyén itt őszül tavasz, tél.

...vagy legyek inkább spontán? Kényes kérdés. Még át kell gondolnom...

nyelvem elolvad a szádban, számban elolvad a nyelved. Szóviharból kimenekedvén: k ö z l ü n k

Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.

Végy egy Ezt- vagy- Azt, emeld föl a szívedig -s vigyázva tedd le.

Hazudhatsz. Muszáj olykor, így, úgy. Egy fontos: hogy te ne hidd el.

A szerelem lerombol és  felépít. Kisebbre,  szebbre.

Minden elvégzett munka közelebb hoz egy még elvégzendőt.

Keress, vagy kerülj. Mindinkább tény vagyok, mint lény. – Íz. Hang. Égtáj.

...veled marad, amihez nem ragaszkodsz. Felfoghatatlan bolygópályán keringve meg-megközelít olykor és olyankor az örömtől felsír a pillanat.

A gyilkos helyettem gyilkol. Az énekes helyettem énekel. Hála nekik (és a többieknek), amiért így épp azt tehetem, amit - helyettük -: én.

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy irigyelsz. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek.

Légy valaki. Valamilyen. Csapás. Simogatás. Tárgy vagy varázs. Még bűnöd is olyan legyen, mit soha, senki más nem követhetne el.